Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Szombat, 2017-08-19, 10:11 PM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés

Én írok. Te olvasol?

Vendégkönyv

Nyitólap » Vendégkönyv [ Feljegyzés hozzáadása ]

Oldalak: 1 2 »
1-15 a(z) 20 üzenetből megjelenítve.
0  
20. [Ágnes]   (2016-12-09 1:26 PM)
Kedves Timi!
Nehéz lesz a karácsony, és nehéz hetek várnak még rátok, de jó meglátás, hogy előre néztek, nem vissza! Csak így lehet túljutni a legnagyobb fájdalmakon! Hiszem, hogy nekünk, akik egy ekkora fájdalmat elszenvedtünk, jár a "kárpótlás", szívből kívánom, hogy mielőbb megérkezzen az életetekbe az a sok jó és boldogító történés, ami begyógyítja kicsit a sebeket! Szeretettel ölellek, 
Ágnes

0   Spam
19. Timi   (2016-12-09 12:59 PM) E-mail
Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy létrehoztál egy ilyen oldalt. Sajnos nekünk is át kellett élnünk ezt a fájdalmat november 20-án. Kedden még minden rendben volt, de vasárnap mikor bementünk szülni, már nem volt szívhangja a kisfiúnknak. Köldökzsinór lábain, nyakán. sad
Minden egyes szó amit leírtál igaz és köszönöm, így nekünk is könnyebb lesz továbblépni. Ránk is vár most egy fájdalmas karácsony, de ahogy írtad az élet megy tovább és most előre kell néznünk, hogy ne bolonduljunk bele.
Üdv: Timi

0  
18. [Ágnes]   (2016-11-14 10:12 AM)
Kedves Anita! 
Őszinte részvétem a kislányok miatt! Szívből kívánok sok erőt a gyász feldolgozásához, és azt is, hogy mielőbb kárpótoljon Benneteket az élet ezért a hatalmas veszteségért! Igen, azt hiszem, jó úton járhatsz, hiszen nem hagytad el magad, olvasol, megoldást keresel, és az mindenképp előremutató dolog. Csak így tovább, és ha bármi kérdésed lenne, az e-mail címem nyilvános, írj nyugodtan! 
Szeretettel, 
Ágnes

0   Spam
17. Anita   (2016-11-11 10:47 PM) E-mail
Köszönöm, hogy leírtad, hogy min mentél keresztül, még mindig van akinek ezzel segítesz. Mi két pici lánykát vesztettünk el egy hónapja. Mivel hasonló módon érzem magam, mint ahogyan az írásaidban olvastam, es ez azt sugallja nem járok rossz úton én sem, és erőt ad, hogy elfogadjam a történteket. Köszönöm

0  
16. [Ágnes]   (2015-11-03 7:58 PM)
Drága Edina,
látod, éppen ez az érdekes, ezért nem lehet a témában szinte semmit találni sehol, mert a nők elhallgatják, mintha szégyellni kellene. Pedig fel kell emelnünk a fejünket, és kihúznunk magunkat, mert aki ilyen csapást túlél, az igenis erős nő.
Ha írnál, ne fogd vissza magad, tapasztalatból tudom, hogy azokkal lehet leginkább beszélni erről, akik tényleg tudják, hogy min mész keresztül!
Szeretettel,
Ágnes

0   Spam
15. Edina   (2015-11-03 7:03 PM) E-mail
Kedves Ágnes!
Köszönöm a választ. Nehogy megszüntesd az oldalt! Sajnos időről időre mindig lesz valaki, akinek szüksége lesz rá...
Én is elhatároztam, hogy a kisebb lányom mindig is a családunk része lesz, síremléket csináltatunk neki, amire felvésetjük a nevét (amire anyakönyveztettük volna, ha élve születik meg).
Anyukám előttem szintén szült egy halott babát, de nem beszélt róla, még azt sem árulta el, milyen nemű volt. Apám kottyantotta el anyám temetése után, hogy bátyám lett volna. Egykeként nőttem fel, és most folyton arra gondolok,hogy nem tudtam "megtörni" ezt az anyai ágról hozott átkot. Az én lányom is egyke marad. cry
Köszönöm az együttérzést és a tanácsokat. Később lehet, hogy írok emailt ha már kicsit összeszedtem magam, és többet tudok beszélni erről az egészről.
Minden jót Nektek.
Edina

0  
14. [Ágnes]   (2015-11-03 1:35 PM)
(még mindig folytatom)

Szívből kívánom, hogy minden nehéz pillanatban találj valami kapaszkodót, ami tovább lendít majd! Idővel tényleg kicsit könnyebb,
pláne akkor, ha ott egy másik kisgyerek, aki miatt erősek maradunk. Ha
bármikor úgy érzed, szívesen írnál nekem a feldolgozással kapcsolatban,
az e-mail címem publikus, amint tudok, mindenkinek válaszolok is. (Ide
most alig jutottam be, hogy írni tudjak Neked, mert elfelejtettem a
jelszavam.)

A legjobbakat kívánom Neked, mert akivel ilyesmi történik, az már csakis jót kaphat az élettől, jár nekünk a kárpótlás!
smile Ölellek,
Ágnes

0  
13. [Ágnes]   (2015-11-03 1:34 PM)
(folytatom)

A nagylányodhoz, aki még nagyon pici, szerintem csak őszinteséggel fordulhatsz. Sokkal többet értenek ezek a pici gyerekek is, mint
gondolnánk. Az én lányom is egész kicsi kora óta tudja, hogy van egy
bátyja, aki már nincs velünk. Tudja, hogy június végén a Mami miért
szomorú, és annyira édes, mert ilyenkor még jobban szeretget, még jobban
bújik, hogy vigasztaljon. Az elvesztett kisbaba is a család része
szerintem, én a mai napig azt mondom, hogy két gyerekem van, csak
egyikük nem él.

0  
12. [Ágnes]   (2015-11-03 1:34 PM)
Kedves Edina!

Részvétem a kislányod miatt, nagyon sajnálom, hogy Neked is át kellett élned ezt a nehéz élethelyzetet. Köszönöm, hogy hagytál itt egy üzenetet nekem, nem is tudod, milyen jókor jött. Előző éjjel azon gondolkodtam, hogy nem veszem meg a domain nevet tovább, mert talán nincs is szükség már erre az oldalra annyira, és reggel, mikor felkeltem, láttam a leveledet. Ezek szerint mégis szükség van rá. Aznap délután be is fizettem gyorsan a pénzt, meg ne szűnjön az oldal, mert ha ez akár egy embernek is segít, akkor nekem megéri.

(folyt.köv. a rendszer nem bírja, ha sokat írok)

0  
11. Edina   (2015-10-30 6:50 AM)
Kedves Ágnes!
Én is szeretnék köszönetet mondani az oldalért, nem kevés lelkierő kellett ahhoz, hogy mindezt leírd.
Két hete velem is ugyanez történt meg. Második kislányunk szíve a terhesség 33. hetében megállt. 16 óra vajúdás után tudtam megszülni. Elmondhatatlanul szörnyű ezt átélni, mert mindannyian nagyon vártuk már Őt. A 2,5 éves nővére naponta kérdezgette mikor jön már, és figyelte a mocorgását a hasamban.
Babakelengye vásárlás helyett most a temetést szervezzük...fogalmam sincs, hogyan magyarázzam el a nagylányomnak, hogy a kishúga már soha nem lesz itt velünk, mert angyalka lett az égben...

Ebben a hatalmas fájdalomban sokat segítenek az írásaid.
Légy nagyon boldog a jövőben, és jó egészséget kívánok Neked és a családodnak.
Edina

0   Spam
10. Ágnes   (2015-02-03 10:25 AM) E-mail
Kedves Zoé!
Tényleg nagyon friss még az élmény, de biztos vagyok benne, hogy jó úton haladsz a gyógyulás felé. Ez egyszerűen érezhető a soraidból, abból, ahogy erről a dologról írsz. Szívből kívánom, hogy az életetek mielőbb visszazökkenhessen a rendes kerékvágásba! Ha szeretnél hosszabban írni nekem az érzéseidről (akár most, akár később), akkor az artmuller.agnes@gmail.com címen elérhető vagyok, és amilyen gyorsan tudok, válaszolok mindenkinek! smile
Kitartás, kedves, napról-napra jobb lesz! De ehhez tényleg idő kell!
Szeretettel,
Ágnes

0   Spam
9. Zoé   (2015-02-02 9:51 PM)
Kedves Ágnes..Nagyon hálás vagyok azért, hogy rátalálhattam erre az oldalra...Sajnos Nekem még nagyon frissek az emlékek. január 22-én meg kellett szülnöm a kisfiamat, Botya babát, 23 hétre...30 cm-rel, és 680 grammal született... éjszaka minden jel nélkül elfolyt a magzatvíz, és már nem tudtak segíteni! Iszonyatos űrt hagyott maga után. 23 problémamentes hetet tölthettünk együtt vele, és mire az Édesapja is megérezhette a kicsi fia mocorgását, már elhagyott bennünket... Mi mégis hálásak vagyunk, hogy erre a rövid időre Minket választott. Én gyakran hallom a rokonoktól ismerősöktől, hogy büszkék ránk, hogy ilyen méltósággal viseljük ezt a mély fájdalmat. Pedig nem vagyunk jól. Szeretném Neked megköszönni, hogy elmesélted a történetedet, ezzel nekem nagy erőt nyújtottál, és megerősítettél abban a hitemben, hogy hinnünk kell a csodákban! Nagyon boldog életet kívánok Neked és a családodnak is...

0   Spam
8. Szalóki Anikó   (2015-01-06 1:11 PM) E-mail
Kedves Ágnes!

AZ én lányom, Lujza Panka 104 napja (2014.09.24-én) ment el,38 hetesek voltunk. 09.25-én szültük meg az Apukájával. Már én is vagy 2 hete mondogattam, hogy korábban fog érkezni, aztán csak egyszer nem mozdult, Apának sem. Pedig neki mindig tolta a popsiját... Próbálom úgy felfogni az életet, a továbbiakat, ahogy írtad. Még nem igazán megy. Bennem is hasonló érzések vannak, ahogy Te leírtad azokat.Még mindig nem tudok összeszedetten fogalmazni, érezni. Köszönöm, hogy leírtad és én elolvashattam a történetedet. Kívánom, hogy légy boldog nagyon a Családoddal!
Üdv.: Anikó

0   Spam
7. Ágnes   (2014-05-15 10:01 AM)
Kedves Mariann!
Nagyon sajnálom, hogy Neked is meg kellett tapasztalnod ezt az érzést. Sokan mondják, hogy "el tudom képzelni, min mész keresztül", de azt gondolom, igazán csak az tudja, aki maga is megküzdött ezekkel a fájdalmakkal. Ha bármikor úgy érzed, szeretnéd elmondani valakinek, hogy mit érzel, esetleg kérdésed lenne, keress meg nyugodtan! Az artmuller.agnes@gmail.com címen viszonylag gyorsan elérhető vagyok, és nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok!
Szeretettel,
Ágnes

0   Spam
6. Mariann   (2014-05-12 9:40 AM)
Kedves Ágnes!
Elolvastam a várandóságod és a szülésed történetét. Mintha csak én írtam volna... Én is nagyon nehezen viseltem a terhességet, de a kislányom tökéletesen fejlődött, és csak ez volt a fontos. 2014.04.17-re voltam kiírva, de végig azt hittem, hogy sokkal előbb fog érkezni. Szép nagy baba volt, 2014.04.14-én reggel az UH-on megállapította az orvos, hogy a kislányom meghalt. Még aznap meg kellett szülnöm, 3600g és 55cm volt. Egy csomó tekeredett a köldökzsinórra....
Próbálom túlélni a történteket...
Így találtam meg ezt az oldalt!
Üdv:
Mariann

1-15 16-20

Név *:
Email *:
WWW:
Kód *: