Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Kedd, 2017-08-22, 1:38 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

A hit és az egyházak

A hit kényes kérdés. Akinek van, annak vagy borul a hitvilága egy ilyen tragédia során, vagy úgy érzi, hogy azért kapta Istentõl ezt a terhet, mert Isten õt alkalmasnak látja egy ekkora fájdalom elviselésére is. Fogalmam sincs, mi a terve Istennek, csak azt tudom elmondani, én hogyan éltem meg ezt az egészet.

Nem voltam vallásos sosem, de hittem Istenben. Bennem egy világ dõlt össze, hogy ekkora csapást kellett elszenvednem, és megmondom õszintén, az addigi hitemnek annyi volt. Persze, erre azt szokták mondani a vallásos emberek, hogy nyilván azért, mert nem volt elég erõs. Lehet. Mindenesetre azt tudom, hogy összetörtem, és úgy éreztem, ha lenne Isten, nem engedhetné meg, hogy velünk ilyen szörnyûség történjen, miközben hány meg hány olyan ember van, aki nemcsak hogy nem örül a gyermekének, de még bántani is képes. Talán egy héttel a szülés után hallottam egy "anyáról", aki a kukába dobta újszülött gyermekét. Õrjöngeni tudtam volna, hogy az ilyennek bezzeg lehet élõ, egészséges gyereke, nekünk meg...

Ahogy teltek a hetek, egyre több olyan ember talált meg, aki úgy érezte, hogy tudja, miért történt velünk ez a tragédia. Nincs kétségem a szándékuk nemessége felõl, mégis döbbenten hallgattam õket. NEM gondolom, hogy azért halt meg a fiam, mert Isten átkát magamra vontam volna olyan "rettenetes és bûnös" cselekedetekkel, hogy elolvastam a horoszkópomat, vagy találkoztam egy jósnõvel valaha. Én úgy érzem, hogy ha Isten létezik, akkor õ nem ilyen vérszomjas, bosszúálló, haragos lény. Azt sem hiszem, hogy ha mostantól bármely egyháznak befizetem a tizedet, és "bûneimet" megbánva megtérek valamely felekezethez, akkor innentõl védve vagyok, mert Isten többé nem fog rám haragudni. Nekem ez túlságosan evilági, nem tudok hinni benne.

A jószándékú hittérítõk mellett sajnos megjelenhetnek azok is, akik bizony vegytiszta önzésbõl próbálnak megszerezni valamely egyház vagy szekta részére. Legyél nagyon óvatos! A kiszolgáltatottságot, bánatot megérzik, és úgy jönnek rá, mint a cápák a vérszagra. Ha elfogadsz egy tanácsot: ne most kezdj új hitrendszered kiépítésébe! Ha mégis, akkor is csak nagyon lassan, lépésrõl-lépésre ismerkedj meg az újdonságokkal, mert amik a fájdalom ködén át felemelõnek tûnnek, könnyen lehet, hogy késõbb inkább megbéklyóznak. Ne ugorj fejest semmibe, és ne hagyd magad most semmilyen társaságba beszippantani. Az pedig minimum legyen gyanús, ha bárki bármilyen módon anyagi áldozatokat említ...

Az én hitem végül visszatért oda, ahol korábban volt. Annyival egészült ki, hogy magamban jobban hiszek, mint valaha. Erõs vagyok, és bármire képes vagyok. Hogy ezt Istennek köszönhetem-e vagy csak saját magamnak, szinte mindegy számomra. De megtaláltam a kapaszkodókat magamnak, amivel kimásztam a poklok poklából, és erre büszke vagyok. Ha pedig Neked is nyújthatok akár csak egy kapaszkodót ezen a nehéz úton, akkor méginkább úgy érzem, hogy megérte küzdenem, mert segíthettem valakinek, akinek szüksége volt rám. Én az önzetlenségben, a szeretetben hiszek leginkább. Abban, hogy azért tévedtél épp hozzám, mert szükséged volt ezekre a gondolatokra. Nem is kérek mást cserébe, csak azt, hogy Te is higgy magadban! Meg tudod csinálni, hisz nekem is sikerült. Amiben tudok, szívesen segítek is, keress meg nyugodtan! És ígérem, nem léptetlek be egyetlen egyházközösségbe sem! :)