Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Csütörtök, 2017-10-19, 5:29 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

A kórházban

Csak remélni tudom, hogy lesz valaki, aki felhívja a figyelmedet arra, hogy nem szabad megfosztanod magad a búcsútól. Látnod kell, hogy ki volt az a pici ember, aki a TI kisbabátok volt. Sajnos nem vezet sehová a tagadás, a "nem akarok tudni róla" és a "nem bírom látni" hozzáállás, õ így is hozzá fog tartozni az életetekhez, és nem tehetsz úgy, mintha nem létezett volna soha. (Hozzáteszem, lehet, hogy nem is akartál így tenni, ebben az esetben azt mondom, jó úton vagy!) Én úgy szültem, hogy egy csomó kábítószert kaptam, és féltem, hogy nem fogok emlékezni a kisfiamra, ezért megkértem minden jelenlévõt, hogy csináljon nekem pár fényképet Ákosról, mert egyszerûen muszáj látnom õt. Nem akarom elfelejteni õt soha.

A tragédia után általában felajánlják az orvosok, hogy kaphatsz nyugtatót, altatót. Ha az egészségi állapotod nem indokolja feltétlenül, óvnálak tõle, semmi értelme nincs ugyanis. Elõbb vagy utóbb mindenképpen szembe kell nézned a tényekkel, és nekem elhiheted, késõbb sem lesz könnyebb ezt megtenned. Ha lehet, kerüld el a gyógyszerezés minden formáját!

Próbálj mielõbb felgyógyulni fizikailag, mert a lelki része nagyon kemény és embert próbáló feladat lesz, minden energiádra szükséged lesz hozzá! Ha még fizikai gondokkal is küzdened kell, szerintem nehezebb. Ezért aztán figyelj oda rá, hogy egyél rendesen, hogy ne hagyd el magad, és mindent tegyél meg annak érdekében, hogy mihamarabb talpra állj!

Ha van rá lehetõség, mindenképp olyan szobát kérj a kórháztól, ahol nem hallod az újszülöttek sírását, mert az ebben az állapotban pokoli.