Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Csütörtök, 2017-10-19, 5:29 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

A sírás

Sírós fajta vagy? Akkor most vélhetõen patakokban folynak a könnyeid, és ez teljesen normális is. Nem vagy sírós fajta? Na, akkor most van itt az ideje, hogy lemondj a kõkemény, önmegtartóztató imázsodról, mert ekkora fájdalmat nem lehet könnyek nélkül cipelni. Én legalábbis így gondolom.

Az elején teljesen normláis szerintem, ha az ember sokat, nagyon sokat sír. Aztán egyszer csak észreveszed, hogy a világ nem dõlt össze, és esetleg még olyat is találsz benne, amitõl elmosolyodsz, elneveted magad. Ne érezz bûntudatot emiatt! Nem cél, hogy mostantól kezdve örökké sírjunk, és egy kicsit se tudjunk örülni semminek! Az a normális, ha szép lassan elmúlnak a hosszú, sírós napok, és egyre ritkábban fog el az ellenállhatatlan érzés: sírni kell.

A sírás olyan dolog, amire nagy szükség van meglátásom szerint, de nem szabad túlzásokba esni sem. Mikor kijöttem a kórházból, nem bírtam otthon maradni. Rosszul voltam, alig éltem, de úgy éreztem, el kell mennem a lakásból. Az utcán azonban lépten-nyomon kisbabás anyukákkal, várandós kismamákkal találkoztam. Mire hazaértünk, már teljesen ki voltam borulva, bementem a szobába és lefeküdtem. A férjem magamra hagyott, azt gondolta, aludni akarok. Én pedig csak sírtam és sírtam, és azt kérdezgettem magamtól, hogy miért? Miért nem lehet velem Ákos? Miért kaptam ezt a Sorstól? Miért, miért, miért? Zokogtam, és úgy éreztem, nem bírom elállítani a könnyeimet soha többé. Aztán történt valami. Egy pillanatra bevillant egy érzés, hogy most értem el a józan eszem határait. Ha most azonnal nem hagyom abba a sírást, akkor valami olyan ingoványos terepre tévedek, ahonnan nem biztos, hogy visszatalálok. Ez egy nagyon fontos és meghatározó pillanat volt nekem, és soha többé nem mentem el addig a határig. Sírtam, ha kellett, de figyeltem magamra, és nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a kétségbeesés.

Ezt javaslom Neked is. Sírj, amikor kell, de ne sírj, ha nem muszáj! Figyeld magad, és ne lépd át azt a bizonyos határt! Onnan sokkal nehezebb folytatni az életet...