Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Csütörtök, 2017-10-19, 5:28 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

Búcsúzás, temetés

Úgy gondolom, hogy a búcsúzás nagyon fontos része annak, hogy feldolgozd a történteket. Ennek hiányában lezáratlan marad a dolog, nincs egy olyan idõpont, ami alkalmat kínál az elengedésre. Persze ezek alapvetõen az én érzéseim, de azért osztom meg Veled, mert talán Te is hasonlóan fogod megélni.

Mindenki másként búcsúzik. Több lehetõség is van manapság, ebbõl az egyik csak a hagyományos temetés. Nem ismerek olyan anyát, aki képesnek érezte volna magát egy koporsós temetéshez, mert egy picike koporsó látványa már önmagában is kiborító, hát még ha az ember tisztában van vele, hogy a saját kisbabája fekszik benne... Ne legyen lelkifurdalásod, ha így érzel, sokan vagyunk így vele. Mi hamvasztást kértünk, és akirõl csak tudok, mindenki így tett - hasonló okok miatt. Ettõl függetlenül ez nem szabály, inkább csak lehetõség, amivel sokan élnek, gondold át, hogy Nektek mi a leginkább elviselhetõ.

Ha a hamvasztás mellett döntötök, megint csak több lehetõség adódik arra vonatkozóan, hogy hová helyezitek el a hamvakat. Mi ugyan Pest mellett lakunk, de a családunk jó része Gyõrben él, ezért Ákost mi az ottani temetõbe, a nagymamámék sírjához közel temettük el. Szándékosan nem választottam a helyi temetõt, úgy éreztem, nehezebb lenne a felépülés lelkileg, ha állandóan kirohangálnék a temetõbe. Könnyû ugyanis rákapni, és egy hamis együttlét-érzetet kelt az emberben, ami egyáltalán nem segíti a továbblépést. Most pont olyan távolságra van tõlünk a sír, hogy ha akarjuk, kocsival egy óra alatt elérjük, de ahhoz azért messze van, hogy napi látogatást tegyek ott. Nekem ez bevált.

Van, aki az urnát otthon tartja, a lakberendezési tárgyak egyike. Akad, aki a kertjében temeti el a gyermekét, de azt hiszem, ahhoz különleges lelkierõ kell, én nem szerettem volna, de teljesen érthetõ számomra az is, ha valakinek ez a megfelelõ. Ismerek olyat is, aki egy külföldi nyaraláskor megszeretett helyszínre vitte el a gyermeke hamvait, és gyönyörû környezetben, a tó közepén egy csónakból a vízbe eresztették az urnát, kettesben a férjével. Õk így búcsúztak el, nem akartak temetõt.

Itt kell megjegyeznem, hogy csupa jószándékból majd valószínûleg többen szeretnének belebeszélni, hogy mit csinálj (itt vagyok mindjárt én is, ugye). Ne hagyd magad! Beszéld meg a férjeddel, hogy mi legyen, de még véletlenül se legyen szempont, hogy valaki más hogyan tartja jónak, illendõnek, megfelelõnek. A kisbaba a Ti kettõtök része volt, és rajtatok kívül nincs más, aki eldönthetné, mi legyen a hamvaival. Szóval a jó tanácsom, hogy ne fogadjatok meg jó tanácsokat! Ezen kívül, persze...