Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Vasárnap, 2017-12-17, 2:01 PM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

Hogyan tovább?

Én, miközben ezeket a sorokat megírom, épp várandós vagyok a második gyermekemmel. Félhetnék, retteghetnék, hogy újra megtörténik, de nem teszem. Tudod, miért? Mert csak ártanék vele. Neki is, magamnak is. Ákos halála megtanított rá, hogy nincs igazság. Nem számít, hogy én mit teszek vagy mit nem, a dolgok történnek, tõlem függetlenül. Ákos nem azért halt meg, mert gondatlan anya voltam, mert ártottam neki, vagy mert valamit rosszul csináltam. Kivédhetetlen volt a halála.

Mindent úgy csinálok, ahogy a legjobb nekem, mert meggyõzõdésem, hogy az a legjobb a gyerekemnek is. Az igaz, hogy a terhességem elején most sokkal idegesebb voltam, mint elõször. És az is igaz, hogy sokkal óvatosabban akartam örülni neki, mint ahogy Ákosnak örültem. De egyik éjjel azt álmodtam, hogy sírt a kislányom (egyelõre még nem tudjuk, hogy valójában milyen nemû, de álmomban kislány volt), és felvettem, hogy megnyugtassam. Álmomban a pici száját az arcomra nyomta, és vagy száz pici puszit adott nekem, és éreztem, hogy mennyire szeret. Elöntött a boldogság, és a tudat, hogy én is imádom ezt a kisbabát. Ezzel a gondolattal ébredtem, és abban a pillanatban megéreztem az elsõ rúgást a pocakomon. Mintha bejelentkezne, hogy bizony, minden így van jól. Ez persze szentimentális baromságnak tûnhet, de én tényleg így éltem meg.

Egy hónap múlva 2009 karácsonya lesz. Öt és fél hónapos terhes vagyok. Nem szorongok, nem rettegek, nem vagyok hajlandó azon idegeskedni, hogy mi lesz, ha... Élvezem az idõmet a gyerekemmel, és amíg nincs baj, nem esem kétségbe. Amikor majd eljutsz idáig, szívbõl javaslom Neked is, hogy próbálj arra koncentrálni, ami van. Ami volt, azon nem tudunk változtatni. Ami lesz, arról semmit nem tudunk még. Csak a ma létezik, és csak elõre szabad menni, mindig csak elõre. A múlt csak egy olyan dolog, ami nélkül nem lennénk azok, akik ma vagyunk. Valamiért így kellett lennie, hát így lett. Tartsd a célt mindig szem elõtt, az a legfontosabb! Hogy mi a cél? Természetesen az, hogy újra boldog légy. Szívembõl kívánom, hogy sikerüljön, és ha segíthetek, szólj bátran, itt vagyok!

Szeretettel,
Ágnes

[ Utóirat: 2010. február 26-án megszületett Lili Anna lányom, akivel minden a lehetõ legnagyobb rendben van. Tündéri jó kislány, egy igazi ajándék a Sorstól. Azt hiszem, érzi az én nyugalmamat, és így õ is kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Így elmondhatom: SIKERÜLT! A lányomnak egy ép eszû, és nem utolsó sorban ép lelkû anyát tudtam adni, ami a történtek után - úgy hiszem - nem kis bravúr. Ha nekem ment, Neked is menni fog! Szorítok Neked! :) ]