Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Vasárnap, 2017-12-17, 2:00 PM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

Otthon

Ha már a szülésre készültetek, bizonyára rengeteg babaholmi vár otthon. Ezek az elsõ otthon töltött napokban folyamatosan kiborítanak, mert ahányszor ránézel, mindig a kisbabád jut róluk eszedbe. Ha van rá lehetõség, egy kis idõre (max. néhány hét) pakolja el a család ezt elõled. Azért írtam ezt a "határidõt" hozzá, mert a végletesség ebben a helyzetben sem használ, ha teljesen és mereven elutasítod, hogy valaha ránézz a kisbabád holmijára, a gyász természetes folyamatát akasztod meg vele. Eljön az ideje annak is, amikor apránként érdemes átesni az álmaink és a valóság között tátongó ûr felmérésének... Nehéz, de sajnos megkerülhetetlen dolog.

Az alvás könnyen lehet, hogy nem lesz nagy barátod az elsõ idõkben. Én nagyon jó alvó voltam mindig, de a szülés után rendszeresen felébredtem pár óra alvás után, és miután a lelkembe hasított a kisfiam hiánya, már esélytelen volt, hogy újra elaludjak. Elõfordult, hogy reggel 5 órára már többször kitakarítottam a fürdõszobát, a fizikai munka ugyanis annyira lefárasztott, hogy közben nem volt idõm gondolkodni.

Ha teheted, fogj egy füzetet, és írj! Írd le, mit érzel éppen, írd le, hogy mennyire fáj, mennyire nehéz, és azt is, mennyire hiányzik neked! Ez nem önkínzás, sokkal inkább terápia. Az írás a legtöbb emberben elrendezi a gondolatokat, és megkönnyebbülést is hoz. Ne mutasd meg a füzetet senkinek, csak magadnak írj, olyan õszintén, ahogy csak lehet. Nagyon fontos, hogy ne "szerepelj" írás közben, ne töprengj azon, hogy ki mit szólna hozzá, ha olvasná. Nem fogja elolvasni senki, de Neked sokat segíthet.