Az én történetem

Gyorssegély

Gyakorlati ötletek

Kedd, 2017-08-22, 1:37 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS

Én írok. Te olvasol?

Segítség kell

Azt gondolom, hogy ez az idõszak nem a hõsködés ideje, valamilyen segítségre szükséged van. Senki nem várja Tõled, hogy csak úgy hirtelen megrázd magad, és úgy csinálj, mintha semmi sem történt volna. Amit Neked kell eldöntened, hogy milyen típusú segítségre van szükséged.

Adja magát a dolog, ezért ezzel kezdtem (sokat fogod hallani másoktól is): menj pszichológushoz! Nos, ha találsz olyat, akiben megbízol, akinek van gyakorlata a gyász kezelésében, tedd azt! Nekem sajnos nem volt szerencsém, mert én megismerkedtem a kórházi pszichológussal, aki egy életre aláásta bennem a bizalmat a szakma iránt. A kis hölgy bejött ugyanis hozzám a kórházi szobámba, és miután világra hoztam a kisfiamat, aki már nem élt, képes volt ezt kérdezni tõlem: "Miben segíthetek?". Ha épp humoromnál lettem volna, biz' Isten azt válaszoltam volna, hogy kérek 10 deka párizsit, mert teljesen úgy kérdezte, mintha a közértben lennénk. De épp nem voltam megfelelõ lelkiállapotban ehhez, így csak annyit kérdeztem, hogy "a feltámasztáshoz ért? nem? akkor köszönöm, inkább semmiben". Ezek után nyilván hülye libának tartott, de ez érdekelt a legkevésbé. Úgy gondolom, hogy neki nem hülye kérdéseket kell feltenni, hanem elmondani, hogy mi vár rám, hogy hogyan fogok ebbõl a pokolból kijutni, hogy milyen csapdákat kell elkerülnöm, hogy egyáltalán hogyan élhetek tovább ezután. Ebben segíthetett volna, de ez a kislány bizony roppant felkészületlenül érkezett a kórterembe, és kissé sértõdötten távozott is. Azért egyszer még visszajött, és megadta a számát, hogy hívjam fel, ha gondolom, de amint kiment, kidobtam a cetlit. Nekem igazi segítségre volt szükségem, nem ilyen kis kirakati jópofizásra.

Többen ajánlani fogják a sorstársakat (talán éppen így kerültél erre az oldalra is). Bevallom, ebben jobban hiszek, még akkor is, ha elsõ blikkre én annak idején nemet mondtam erre is. Úgy éreztem, ugyan miért lenne nekem jobb attól, hogy tudom, másnak is rossz? Kellett némi erõszakosság a másik oldalról, mire megértettem, hogy itt nem az együtt kesergés a lényeg, hanem a fogódzók megtalálása, ami könnyebb egy olyan emberrel együtt, aki már végigcsinálta. Ezért hoztam létre ezt a honlapot is, mert talán Te is olyan vagy, mint én, és nem akarsz segítséget kérni, de közben azért majd mégis megörülsz a lehetõségnek, hogy valaki õszintén elmondja Neked, hogy igen, tudom, mit érzel. És igen, ez most normális. Vagy épp azt, hogy vigyázz, erre ne menj, mert ez zsákutca. Ezt igazi segítségnek éreztem, és ezt próbálom most továbbadni Neked is.

Segíts magadon, az Isten is megsegít! - tartja a mondás, és függetlenül attól, hogy ki miben hisz, azt kell mondjam, ez nagy igazság. Ugyanis Nélküled nem fog menni. Akarnod kell a gyógyulást, mert az egész folyamat kezdete nem más, mint egy döntés: rendbe akarok jönni. Ezzel már át is léphet az ember a problémából a megoldásba, de legalábbis a megoldás felé vezetõ útra mindenképp. Biztosan lesznek családtagok, barátok, szakemberek akár, akik igyekeznek segíteni, de az elsõ és legfontosabb láncszem Te magad vagy! Ha elhagyod magad, ha nem érdekel már semmi, a többiek erõfeszítései meddõ próbálkozások csupán. De ha ilyen állapotban lennél, biztos vagyok benne, hogy nem engem olvasnál éppen, hanem a plafont bámulnád a lesötétített szobában, szóval van egy jó hírem: minden rendben lesz, mert helyre akarsz jönni! És így sikerülni is fog!